Прес-релізи - Pehelysúllyal a nehézfiúk között

Pehelysúllyal a nehézfiúk között

Egy percre sem bántam meg, hogy az alig 24 éves pilótafejemmel belevágtam a számomra még teljesen ismeretlen motoroséletbe (annak is a 2-es számú sorozatába.) Persze rágyúrtam rendesen az egyensúlyérzetem fejlesztésére, így azt hiszem jól álltam a sarat a keményebb legényekkel szemben is. Ahhoz képest, hogy a nyolcadik eséllyel indultam, az így összehozott öt dobogós helyezés szerintem nem kis eredmény. Gyűltek is rendesen a pilótapontok.
Csakhogy a látvány csalóka. Mások 2-3 évvel többet güriztek ugyanennyi pontmennyiségért, tehát jobb képességekkel rendelkeznek, és ha ez két keréken nem tűnik fel, a négykerekű járgányoknál bizony legtöbbször kijön a különbség. Naná, hogy a hátrányomra. Kicsit olyan, mint amikor pehelysúlyúként nagy reményekkel beküldenek a nehézfiúk közé, és olyat mosnak be nekem, hogy csak ülök a padlón és pislogok.
Persze, anyagilag azért így is megéri. Ugyanezen pilótapontokért a szponzorok rendesen tejelnek, amiből súlycsoportomhoz és koromhoz képes jóval keményebben tudok edzeni és fejleszteni. Csak úgy pluszinfóként: a leggyengébb szponzorom is heti 242 ezres fájdalomdíjjal babusgatja a sebeimet.
Szóval egyelőre maradok két keréken, hosszútávon jó befektetésnek tűnik. És én hosszú távra tervezek!